Az M. T. V. K. E.-hez megalakulása óta
937
tengerimalac került, ebből
812
örökbeadott, jelenleg
88
tengerimalac vár ideiglenes befogadóknál szerető gazdijára.

A gyerek állata - a szülő állata?

Azokban a családokban, ahol nem tartanak állatokat, előbb-utóbb szinte minden gyerek kimondja valamilyen formában, hogy szeretne egy (két, több...) kisállatot. Ilyenkor sok szülő hosszabb-rövidebb unszolás után enged a gyereknek, és beszerez valamilyen állatot még akkor is, ha esetleg ő maga kifejezetten nem szereti őket. Nekik szeretnénk most tippjeinkkel segíteni.

1. Mielőtt egy kisállatot hazaviszünk, mindig meg kell győződnünk arról, hogy tudunk-e számára megfelelő körülményeket biztosítani. A lakásunk adottságait, anyagi lehetőségeinket és esetleges allergiákat (szőr, por, széna) is vegyük figyelembe! Ezen szempontok alapján válasszuk ki az állatfajt, amit tartani szeretnénk. A tengerimalacok alapvető szükségleteit itt ismerhetitek meg: http://tengerimalacok.hu/letoltes/malactartasi-kodex.pdf

2. Ha a tengerimalacok mellett döntünk, fontos előbb tájékozódni, csak ezután beszerezni a kisállatokat. A kereskedés előtt elsétálva, esetleg a benti állatokat megnézve semmiképp ne engedjünk a gyerek unszolásának, és ne vegyünk hirtelen ötlettől vezérelve tengerimalacot! (Ez természetesen más fajokra is vonatkozik.) A helyes döntés az, ha örökbe fogadtok egy összeszoktatott párt, tőlünk a malacok egész életére szóló szakmai támogatást, tanácsadást várhattok. Másik helyes út, ha felkeresünk egy felelős tenyésztőt, és tőle vásárolunk. Egy igazán hozzáértő szakember minden segítséget megad a kezdetekhez.
A kereskedésekben vásárolt állatokkal gyakran a szaporítókat támogatjuk, így semmiképp nem javasoljuk. (Ezt egy későbbi cikkben fogjuk részletesen kifejteni.)

3. Ismerőseink vagy rokonaink gyerekeinek eszünkbe se jusson meglepetésként élő állatot ajándékozni! Ez kizárólag abban az esetben tehetjük, ha előre megbeszéltük a szüleikkel, és ők kifejezetten beleegyeztek, valamit mi is biztosak vagyunk afelől, hogy szerető és felelősségteljes gazdik lesznek.
Saját gyereküket is csak akkor lepjük meg állattal, ha mi magunk is szeretettel gondoskodunk majd róla.

4. Ugyanis számolnunk kell azzal a lehetőséggel, hogy a gyerek idővel részben vagy egészben elveszítheti a lelkesedését a kis kedvencei iránt. Sajnos ez igen gyakori dolog, hasonló történik, mint a karácsonyra kapott játékokkal: kevésbé lesz érdekes. Ez gyerekkorban normálisnak mondható, hiszen ekkor még csak tanulják, hogy mi a felelősség. Nagyrészt a szülő feladata megtanítani őket erre, és ebben sokat segíthetnek a kisállatok.

5. Bár sok pozitív példát tudnánk sorolni, mert környezetünkben sok olyan kisgyerek van, aki kitartóan, szeretettel gondosodik állatáról, azonban fel kell készülnünk arra is, hogy esetleg később ez a feladat ránk marad. A gyerek következetlensége miatt nem szenvedhet az állat, így annak gondozása a szülő feladata, ha a gyerek megunta. Csak akkor tartsunk állatot, ha ezt minden további nélkül vállaljuk.

6. Sokat segíthet, ha folyamatos érdeklődést mutatunk az állat irányába, bevonva a gyereket a feladatokba. A takarítást és etetést eleinte végezzük együtt, egyre nagyobb részt átadva belőle a gyereknek. Játszunk együtt velük, tartsuk fenn a gyerek lelkesedését. Soha ne viselkedjünk úgy, mintha az állat számunkra csak nyűg lenne, mert a gyerek könnyen elkezdheti emiatt tehernek érezni, és ennek a szenvedő alanya végül mindig az állat.

7. Ne hallgassunk az "Ó, épp olyan jól elvan kisebb helyen/silány táppal/a sarki állatorvos kezelésével/társ nélkül" típusú kommentekre, tanácsokra. Nem véletlenül fogalmaztuk már meg oly sokszor a tengerimalac-tartás alapvető követelményeit, ezeket fontos betartani, ha hosszú életű és egészséges kedvencet szeretnénk gyermekünknek. Ragaszkodjunk a szabályok betartásához, ezzel a gyereknek is segítünk, hogy következetes és felelősségteljes felnőtté válhasson. Ha érdeklődik, hogy mit miért kell csinálni, magyarázzuk el neki, biztassuk, hogy olvasson utána. Megbízható információforrásként a gemon.ro és tengerimalacok.hu oldalakat ajánljuk.

8. Soha ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy egy kisállat tartása pénzbe kerül, esetenként nem is kevésbe. Az egyszeri költségen felül (ketrec és berendezése) a minőségi táp és széna, az alomnak használt anyagok mind költségesek lehetnek, célszerű a családi költségvetésbe beleszámítani ezeket a tételeket. Amennyiben valamelyik tengerimalac betegség jeleit mutatja, orvoshoz kell vinnünk. Ne mondjunk olyat a gyereknek, hogy majd jobban lesz orvos nélkül is, főleg, ha mi se gondoljuk komolyan. Az állatorvosi kezelés is költséges lehet, de soha nem hagyhatjuk kezelés nélkül, csak úgy elpusztulni az állatot, ha megbetegszik! Sajnos több olyan gyerek keresett már meg mindet, akinek nem voltak hajlandóak a szülei állatorvoshoz vinni a nyilvánvalóan beteg malacot, így hozzánk fordult tanácsért. Ez mindig egy rendkívül elkeserítő helyzet, távgyógyítani sajnos nem tudunk.

9. Amennyiben a fentieket nem tudjuk vállalni, egyszerűen ne vigyünk haza mégis állatot, csak a gyerek kedvéért. A "majd ha ráun megszabadulunk tőle" hozzáállás mélységesen elítélendő, és a gyerek érzelmi fejlődésében is komoly károkat okoz. Inkább kössünk kompromisszumot: ha az állatszőrrel van gondunk, legyenek halak, vagy teknős, ha csak a nagy ketrec nem fér el, hörcsög, stb. A tengerimalac tartása nem mindig egyszerű, így csak olyanoknak ajánljuk, akik akár 6-8 évre is tudják vállalni a szakszerű gondozásukat.

10. Szeretnénk hangsúlyozni: semmi bajunk azokkal az emberekkel, akik nem szeretnének az otthonukba állatot vinni, mert mondjuk nem szeretnek hozzájuk érni, szeretnének távolságot tartani tőlük, netán nem is kedvelik őket. Tiszteletben tartjuk a döntésüket, hiszen nem vagyunk egyformák.
Azokkal van igazából problémánk, akik nem szeretik és nem tisztelik az állatokat, ennek ellenére élő állatot vesznek a gyereknek játszani, hiszen ez a kisállat számára maga a pokol.
mtvke

Telefon:

E-mail: